A magyar borászat hatalmas mértékben kezdett el exportálni akkor, amikor az Anjou-korban fellendülés volt megfigyelhető. A borexport leginkább a nyugatot célozta meg, a kivitel központjává pedig Sopron vált. Nagy fejlődésnek indult úgy az északi, mint az észak-keleti magyar borvidékek fejlődése, ami Nagy Lajos királyunknak köszönhető. A szerémségi borok fontossága a XV. században nőtt meg, amit az egyik legnagyobb borvásárló országban, Lengyelországban kedveltek meg nagyon.
Ez ahhoz vezetett, hogy igazi háború alakult ki az északi, valamint a déli borvidékek, borászatok között, így az északiak korábbi monopóliuma megszűnt, más területek is felnőttek erre a szintre, ez pedig természetesen nem tetszett ezen borászatoknak. Éppen emiatt kellett rendeletet hozzon 1482-ben Mátyás király, aki azt tiltotta meg, hogy a délvidéki borok a Felvidékre juthassanak. Ebben az időszakban Oroszországgal is jó kapcsolat alakult ki, ami az árucserén alapult. Magyarország a borért cserébe prémet kapott, a közvetítő szerepét pedig Lengyelország játszotta.