Ha tüzetesebben szemügyre vesszük Dél-Afrika bortörténelmét, akkor gyakran találunk párhuzamokat a magyarral. A constantia
muscat-ot például sokáig a tokaji vetélytársának tekintették. Dél-Afrika
emblematikus bora egyedülálló jelentőségű az „újvilági” eredetű borok esetében,
hiszen ezeken a területeken nem honos a vinis vitifera.
Ez a különleges vörösborfajta pedig nem más, mint a pinotage, melyet lehet szeretni vagy
utálni, de nagyon kevés olyan ember van, aki semleges tud maradni a fajtával
kapcsolatban. A bor 1925-ben született a pinot noir és a cinsault (rhone-völgyi
szőlő, amit annak idején hermitage-nak hívtak a helyiek) kereszteződéseként,
azonban eleinte egyáltalán nem hozott sikert.
Különlegessége, hogy egyik szülőjére sem hasonlít, és nem alakult ki felismerhetően karakteres borstílusa.
A stílusválasztékban könnyű, gyümölcsleves, és az elég extrém, rágógumis-banános
ízvilágú borok ugyanúgy helyet kapnak, mint komolyabb, nagy formátumú, tanninos
és fás vörösborok a maguk szilvás, enyhén mályvacukros aromáival.
Sajátos ízének köszönhetően igen kicsi a valószínűsége annak, hogy például a szigorú
hagyományokkal és borkultúrával rendelkező Európába betörjön. Beyers Truter, az
akkori Kanonkop Pincészet főborásza 1989-ben nyerte el az angol „International
Wine & Spirit Competition” év borásza és a legjobb bornak járó címet
ugyanabban az évben. Néhány évre rá pinotage-t telepített a saját birtokán, és
belekezdett ezen ízig-vérig dél- afrikainak mondható fajta meghonosításába.
Kovács Rhewa Andrea