A magyar borok mindig híresek voltak az országhatáron kívül is, rengetegen szeretik a magyar különlegességeket, nincs olyan magyar, aki nem hallott volna még az Egri bikavérről vagy a Tokaji aszúról. Természetesen sok külföldi számára is sokat mondanak ezek a nevek. Magyarországon 6 nagy borrégiót, valamint 22 különböző borvidéket különböztetünk meg, amelyeken finomabbnál finomabb borokat készítenek a szakemberek. Ha a borokat szeretnénk csoportosítani, akkor több szempont alapján is megtehetjük ezt.
Az asztali borok a valamilyen osztályba sorolt és megyei fajtalistákban szereplő borszőlőfajtákból készülnek, a tömegszázalékuk minimum 13 %, természetes eredetű szőlőből készülnek, cukrot tartalmaznak. A tényleges alkoholtartalmuk minimum 9 %. A legtöbb esetben síkvidéki telepítésű borszőlőből készülnek az asztali borok, különösebb fajta- vagy tájjelleggel nem rendelkeznek, például a Pincemester, az Asztali vörös, a Lőrinc barát bora vagy a Kadét fehér is ilyen. A tájborok egy másik kategória, ezek szabályozott földrajzi jelzéssel ellátott asztali borok, az adott terület terméséből készülnek, az asztali kategória legjobbjai ezek.
Ebbe a kategóriába tartozik például az Alföldi kékfrankos, a Duna melléki chardonnay vagy a Felső-Magyarországi hárslevelű. A meghatározott termőhelyről származó minőségi borok cukrot tartalmaznak, a fajtára és termőhelyre jellemző illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz ez a típus. Származásban és minőségben 100 %-ban meg kell felelniük az ilyen típusú boroknak az elnevezésnek és a jelölésnek.