Amikor a magyarországi borászatról beszélünk, akkor nemcsak azt a periódust kell vizsgálnunk, mióta a Kárpát-medencében magyarok élnek, hiszen a borászat már sokkal korábban elkezdődött ezen a területen. A neolitikumból nincsenek adataink ilyen munkálatokra, azonban az i.e. III. században valószínűleg a kelták már ismerték a szőlőtermesztést. Utánuk, i.e. I. században a rómaiak meghódították Pannóniát, ők pedig már minden bizonnyal készítettek bort, hiszen számos írásos emlékünk van ezzel kapcsolatban.
Pannónia provincia az egyik legfontosabb volt borászati szempontból, hiszen rengeteg helyről vannak adatok, hogy a császárság korában, vagyis Augustustól kezdődően (i.e. I. század vége) a pannóniai borkülönlegességek egészen Rómáig is eljutottak, ott pedig még a legnagyobb előkelőségek is előszeretettel fogyasztották. Honfoglaláskor elmondható, hogy őseink egy kialakult és a Kárpát-medencében széles körben elterjedt borkultúrát vettek át, amibe tökéletesen beilleszkedtek. A kereszténység egyre nagyobb szerepével a borászat is egyre inkább elterjedt, a püspökségek és szerzetesrendek nagy szereppel rendelkeztek ezen a területen.
A mennyiségi és minőségi bortermelés az államalapítás után megnőtt, ami annak volt köszönhető, hogy Szent István az egyházaknak hihetetlen nagyságú földterületeket adományozott, amelyeknek egy jelentős részén szőlőtermesztés folyt. A magyar borászat hírességéről már a középkorból is van számos információnk, a külkereskedelemben fontos részt vettek ki a délvidéki, észak-magyarországi, valamint Szentgyörgy-hegyi borok.