A magyar borászat szempontjából fontos volt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, hiszen ennek egyik vívmánya volt, hogy eltörölték a belső vámrendszert. Számos kereskedelmi részen lendített, többek között a borkereskedelmen is, hiszen korlátozó hatással volt rá. Szemere Bertalan fontos hírnöke volt a magyar boroknak, hiszen kényszerűen kellett Párizsban tartózkodnia, ez idő alatt pedig szerette volna megteremteni a magyar bor angliai piacát. Fontos momentum volt az 1847-es kiegyezés is, hiszen ezt követően felfedezhetünk egy kismértékű fejlődést a magyar borászat területén.
Ebben az időszakban kedvezményeket kaphattak úgy a termelők, mint pedig a borkereskedők, például adómentesség járt egy új üzem létrehozásához, szőlőtelepítéshez pedig kölcsönöket kaphattak. Kijelenthető, hogy a kiegyezést követően növekedett a termőterület, ám a pozitív változás nem volt minden területen észlelhető, mivel technikai, valamint szaktudás szempontjából megrekedt a fejlődés a korábbi szinten. Kivizsgálták 1867-ben a magyar borászat helyzetét, ezzel a földművelésügyi miniszter szakembereket bízott meg.
Például ezek között volt Entz Ferenc, aki a Budai Vincellér és Kertészképző Intézet igazgatója volt. A szakemberek jelentése lesújtó volt, olyan részletek derültek ki, mint például elhanyagoltak a szőlőterületek, vagy a megművelés nem volt megfelelő, ami azt jelenti, hogy a szőlő gyenge minőségű, ami miatt a bor is. Azt is megtudták ekkor, hogy a legtöbb termelőnél a tárolóeszközök rendkívül hiányosak voltak, hiányoztak a megfelelő eszközök a bortermeléshez.