A mai modern felfogás szerint, az emberek úgy vásárolják meg a használati tárgyakat, hogy majd ha elromlik egy részük, akkor érdemes újat vásárolni, mint megjavíttatni azt vagy kicseréljék a hibás részt. Ez addig tűnik megvalósíthatónak, amíg nem gondolkodnak ipari méretekben, mivel egy nagyobb cégnél az irodaszék is értékes része lehet az egész berendezésnek és nem feltétlenül éri meg mindig újat vásárolni, mint a törött vagy hibás részt megjavíttatni, kicserélni.
Ehhez viszont üzleti érzék és olyanfajta tudás szükséges, amellyel el lehet dönteni, hogy hosszútávon melyik irodaszék megvásárlása hozza majd vissza a belé fektetett pénzt. Máris sokkal fontosabb lesz, hogy cserélhető részei legyenek, amelyeket szükség szerint könnyedén és olcsón be tudják szerezni. Azzal, hogy nem dobják ki a hibás széket, sokat meg tudnak spórolni a cég számára. Egy törött kerék vagy egy háttámasz kicserélése egyáltalán nem kerül annyiba, mint egy egész irodaszék. Viszont, ha már végképp le kell százalékolni egy-két irodabútort, akkor sem kell azokat kidobni, hanem inkább az alkalmazottaknak felajánlani olcsó áron.